Akkor most jöjjön a második rész. Az első rész kommentjei elgondolkodtatóak voltak, főleg az, ami feltette a kérdést, hogy miért hülyepicsák írnak cikkeket? :)

No de félre a tréfával: eleinte egyedül Töki bácsi vágta, hogy miről is szólt a cikk igazából, de később szerencsére mások is csatlakoztak hozzá. Igen, arról szólt, hogy vezess háztartási naplót, mert érdemes. Most már látom, hogy konkrétabban kellett volna fogalmaznom, így hát ebben a részben arról lesz szó, miért is érdemes háztartási naplót vezetni, aztán majd az is sorra kerül, hogy milyen módjai vannak ennek.

#1. Szerintem izgalmas. És mindenki másnak is az, aki szeret statisztikákat böngészni. Izgalmas még azért is, mert ha már jó ideje (úgy 10-20 éve) vezeted, akkor nem csak azt láthatod, hogy hogyan mozogtak az árak (természetesen csakis felfelé), hanem azt is, hogy egy más életszakaszodban mit tartottál fontosnak, mit nem; vitás esetben (pl. nem tudtok megegyezni, hogy mikor vettétek a tévét) segít dönteni, és bizony én azért is szeretek réges-régi háztartási naplókat nézegetni, mert kordokumentumok is egyben. Lehet, hogy 100 év múlva történészek és szociológusok fognak öldöklő harcot vívni a naplódért, és talán még múzeumban is kiállítják! :) Ha pedig ez a réges-régi napló nem idegeneké, hanem egy rég meghalt családtagé, nagyié vagy dédié, akkor sokat mesél az ő (és egyben a család) életéről is. Talán még többet is, mint az ünnepnapokon és a nyaralásokon készült fényképek. Tehát családi ereklye is lehet.

#2. Mert szükséges. Tisztában lenni a dolgaiddal soha nem felesleges. Meglepő módon pénzüggyel foglalkozóknál is tetten érhető az a jelenség, hogy a cégük pénzügyei tökéletes rendben vannak tartva, odafigyelnek minden fillérre, de a saját kiadásaikról fogalmuk sincs. Pedig nekik aztán tudniuk kellene, hogy ez miért fontos! Mindig tudnod kell, éppen hogyan állsz, mennyi a tartalékod, honnan lehet elvonni, átcsoportosítani. A leanben azt mondjuk, hogy amit nem tudunk mérni, azt nem is tudjuk fejleszteni. A pénzügyeid mérése egyértelműen a naplódon keresztül történik.

#3. Mert trendi. Na jó, ez még csak vágyálom. De az úgy megy, hogy minél többen csinálnak valamit, annál többen akarják őket utánozni. Úgyhogy: naplóírásra fel! És ugye tudod, hogy mindig sokkal menőbb követettnek lenni, mint követőnek? :)

#4. Mert nem fárasztó, és van rá idő. A kommentekből, amit az előző részre kaptam, és az ismerőseim, családtagjaim körében végzett "felmérésből" is úgy látom, hogy a háztartási napló írását valami borzasztóan komplikált, nehéz, idegőrlő és időrabló tevékenységnek látjátok. Pedig nem az. A titok abban rejlik, hogy rendszeres időközönként kell csinálni, nem szabad megvárni, amíg egy havi blokk mennyiség összegyűlik, mert úgy akár 30 perc is elmehet vele. Igen: 1 havi mennyiség kb. 30 perc alatt vihető fel mondjuk excelbe. Képzeld el, hogy ezt kis adagokban végzed, például hetente. Máris 7,5 percnél járunk alkalmanként. Tényleg nincs még ennyi időd sem a pénzügyeidre? És ha mondjuk kihagynád egy-két macskás videó megnézését...? A hosszú blokkon látható rövidítések kibogozásának ellenszere (amit Lechi panaszolt) az, hogy tudjuk, hogy mit vásároltunk, esetleg eleve bevásárlólistával menjünk a boltba. Nehéz elképzelnem, hogy azért nem emlékszel rá, hogy kenyeret, tejet és vajat vettél, mert a termék márkanevét nem tudod kihámozni a blokkon lévő rövidítésből. Ha végképp nem tudod, mire költöttél el 599 forintot, akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy az felesleges kiadás volt.

#5. Mert segíti megélnem a személyes szabadságom. A legesleggyakoribb panasz viszont az, hogy ha naplót vezetnék, akkor nem érezném szabadnak magam. Valahogy úgy élik ezt meg az emberek, hogy a munkahelyen is szabályok vannak, főnökök dirigálnak, akiknek engedelmeskedni kell, az utakon is szabályok vannak (például ott van az a hülye KRESZ), nyilvános helyeken is viselkedni kell, hát nehogy már otthon is gúzsba legyek kötve. Ez az "otthoni gúzsbakötés" pedig nem csak azt jelenti, hogy leszórom a ruhám oda, ahova éppen jól esik, aztán majd valaki feltakarítja utánam, hanem azt is, hogy az én pénzem az én váram, nehogy már egy vacak napló /vagy egy blogger :)/ mondja meg, hogy mire költhetek és mire nem! Végre egyszer szabad lehetek: a boltban, a pénztárnál! Ezzel a gondolkodással egyébként semmi baj addig, amíg telik rá. Nekem éppen az adja meg a szabadságérzetet, hogy tisztában vagyok a pénzügyeimmel: tudom, mire és mennyit költhetek. Tudom, hogy ha baj lesz, akkor hová fogok nyúlni. Nekem az ad szabadságot, hogy nem hónapról hónapra élek, görcsölve a számlák felett. Igaz, nem járok autóval és lapostévém sincs. Sőt, semmilyen tévém sincs, de minek is, ha itt az internet? :)

#+1. Mert van honnan lefaragni. Mindig van. Amíg nem egy szál ágyékkötőben jársz, és nem barlangban laksz, addig mindig van mit lefaragni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a cél az ágyékkötő és a barlang.

És bónuszként legyen még egy ok.

#+2. Mert felhasználhatod a gyerekeid pénzügyi nevelése során. Annyiszor hallom azt, amikor a szülők azt magyarázzák, hogy ők csak a család miatt dolgoznak annyit, hogy a családnak teljen erre is és arra is. Majd a boltban azt látom, ahogy a gyerek üvölt valamiért, és a szülő visszaüvölt, hogy "nem érted meg, hogy nincs rá pénzem?". Figyelitek a ragozást? PénzEM. Nem azt mondja, hogy nincs rá a családnak pénze, hanem neki, a szülőnek nincs rá pénze. Sokat elárul ez a pénzhez való viszonyról. Hiába mondjuk azt mások előtt, hogy mi csak a családért... ha közben úgy gondoljuk, hogy az "én pénzemhez" senkinek semmi köze, se a házastársnak, se a gyereknek. Nincs pénzEM, és kész.De hogyan lesz ebből oktatás?

Az én véleményem az - amit majd kommentben megcáfoltok - hogy a gyerekek pénzügyi oktatását legkésőbb 10-12 éves korban el kell kezdeni. Akkor már elég jól tudnak számolni, a számítógépet pedig talán nálunk is jobban tudják kezelni. Egyszóval: bízzuk rá a háztartási napló vezetését, legalábbis azt a részt, amikor a blokkokat kell berögzíteni. Köthetünk egyezséget is: vagy blokkot rögzít vagy mosogat. De valamelyiket meg kell csinálnia. :) Ha pedig berögzíti, rögtön látja, mire is megy el a család pénze. Nem apué, nem anyué: a családé. Kicsit nagyobb gyerek már következtetéseket is le tud vonni belőle: jut-e vajon neki bringára ilyen fűtésszámla mellett? Miért veszünk annyi ételt olyan sok pénzért, ha a felét kidobjuk? Hát nem lenne jobb a sok felesleges kaja helyett egy bringát venni? Arra is meg lehet kérni a gyereket, hogy havonta egyszer tartson "prezentációt" a család kiadásairól. Nem kell powerpoint varázslatot kérni, elég, ha a család körbeüli a számítógépet, és a gyerek előadja az észrevételeit. Ez jó alkalom arra is, hogy megbeszéljétek, ki mit szeretne vásárolni, jut-e rá, hol lehet lefaragni, hogy jusson apunak pecabotra, a gyereknek biciklire, anyunak új ruhára. És nem mellesleg, a gyerek előadói készsége is fejlődik. Talán kevesebb hiszti, sértődés is lesz így, ha a gyerek az általa vezetett naplón keresztül érti meg a pénz értékét. Még nagyobb gyereket (középiskolást) már a befektetnivaló pénzösszegek kezelésébe, az ezzel kapcsolatos ötletelésbe is be lehet így vonni.

Nem kell úgy tenni, még a gyerek előtt se, mintha mi lennénk Bill Gates, és mindent megengedhetnénk magunknak. Nem szabad a pénzügyeket titokként kezelni a gyerek előtt, vagy főleg úgy tekinteni, hogy a gyereknek ahhoz semmi köze. Van neki, mert ő is családtag. A gyereknek is jó, ha megérti, hogy nincs csettintésre új iPhone, vagy ha akar egyet, akkor be kell szállnia abba, amit úgy hívunk: a munka világa.

Tudsz még okot arra, hogy miért jó háztartási naplót vezetni?