Nagy igazság, hogy amíg az ember nem a saját bőrén érez valamit, addig nem hiszi el, hogy olyan van. Én a saját bőrömön érzem a klímaváltozást.

Június 9-én születtem, egy szép koranyári napon. Legalábbis ezt gondolná az ember a dátumból. A koranyár stimmel is, a szép már nem annyira. Egy nappal vagyunk június 8, vagyis Medárd után, amiről a régiek úgy tartották, hogy "ha Medárd napján esik, akkor 40 napig esik". Ebből annyi igaz, hogy amióta az eszemet tudom, az én születésnapomon mindig esett az eső, vagy legalább szemerkélt, de minimum borús volt az idő. Még viccelődni is szoktam vele, hogy lám, lám, még az ég is megkönnyezi, hogy évről-évre öregebb leszek. :)

Aztán pár évvel ezelőtt fordult a kocka, már alig-alig szomorkás az idő június 9-én. Utoljára 3 vagy 4 éve áztam el azon a napon, egy kósza záporban. Idén pedig kb. 40 fokos volt a forróság. Komolyan azt hittem, elnéztem a napot a naptárban, mert ENNYIRE MELEG MÉG SOSEM VOLT A SZÜLETÉSNAPOMON.

Mondhatnám, hogy véletlen. De nem az. Szépen, fokozatosan változott az időjárás annyira, hogy mára már egy "hagyományosan" esős időszakban is szárazság van. És a helyzet csak fokozódni fog. Sosem örültem neki, hogy nekem mindig borongós a szülinapom, de most kifejezetten hiányzik, mert azt, ami most van, nem tartom normálisnak. Nekem már ez elég bizonyíték lenne a klímaváltozásra (és mellé még ott van az a tény is, hogy a tél, az igazi, egyre inkább hiánycikk, a nyári forróság viszont lassan már alap.)

Lehet, hogy a naptárból véletlenszerűen kiragadott más napokkal is ez a helyzet: már nem olyan akkor az idő, mint lenni szokott. Én csak a szülinapomról tudok véleményt mondani, mert az ember a szülinapjaira jobban emlékszik, mint bármely más napra.

Neked van személyes élményed a klímaváltozással kapcsolatban?