Előző posztomban feltettem a kérdést, hogy mi lesz azután, ha megoldottuk a klímaváltozást? Visszatérünk a fogyasztói társadalomhoz, mintha mi sem történt volna? Ha így teszünk, akkor végül is nem történik más, mint hogy adunk a szarnak egy pofont. Én az egész emberiséget érintő kihívásnak tekintem a klímaváltozást, afféle "próbának", ami során bizonyítanunk kell, hogy alkalmasak vagyunk-e az Ember névre (nagy E-vel), és nem csak alantas munka- és fogyasztórobotok vagyunk.

El kell dönteni, valóban meg akarjuk-e menteni magunkat, vagy csak idén lesz trendi téma a klímaváltozás elleni harc, aminek hatására veszünk egy kulacsot és egy cuki tüllzsákot a krumplinak (amit aztán mindig elfelejtünk magunkkal vinni a boltba), és a dolog el van intézve?

A döntést pedig egyéni szinten kell meghozni. NEKED kell dönteni, hogy tényleg érdekel-e annyira a leszármazottaid sorsa, sőt, akár a sajátod is, hogy mostantól minden nap, életed végéig, legyen az bármilyen hosszú is, másképp fogsz élni, mint eddig?

Igen? Komolyan meggondoltad? Nem elég kulacsot venni és tüllzacskót. A döntés ennél mélyebb kell, legyen.

FB-posztok lájkolása nem elég, ha kéred a szívószálat és műanyagtányérból eszel a plázában.
Fát ültetni kevés, ha a család megtakarítását MOL-részvénybe teszed, és ujjongsz, ha szárnyal.
Amíg autóban hozod-viszed a gyereket a pár utcányira lévő suliba, addig mindegy, hogy textilszalvétába csomagolod-e neki az uzsonnát.
Klímatünti után a saját bögrédbe kéred a kávét a kávézóban? Szuper! De utána ugye nem mész el a barátnőkkel cuki plüsskacatot venni egy másik barátnő szülinapjára, amihez persze kell egy új ruha is, mert a meglévő 50 között nem találsz egy rongyot se, amit felvegyél?

Tényleg eldöntötted, hogy te meg akarod védeni a földet, a családod, magadat és ha lehet az összes állatot és növényt is (esetleg, ha valóban elkötelezett vagy, még a többi, idegen embert is?).

A régieknek volt erre egy frappáns mondásuk: egy fenékkel egyszerre csak egy lovat lehet megülni. Melyik lovat választod? Mert közel az idő, amikor tényleg választani kell.

És nem kell se Orbán Viktorra, se Donald Trumpra várni. Ők sem vártak rád, ők már választottak, és rosszul. A saját érdekeik előbbre valók még a családjuk érdekeinél is. Azon aggódnak, újraválasztják-e őket. Szerencsére neked nincs ilyen gondod.

De én komolyan hiszem, hogy hiába bírnak a politikusok sok erőforrással, többel, mint a kisember, sok lúd disznót győz. Ha a 7 milliárd emberből 5 milliárd azt mondja: NEM! Az erőforrások többet nem lesznek arra nem érdemesek kezében.

Minden az egyén szintjén dől el. A te kezedben a döntés.

Nagy igazság, hogy amíg az ember nem a saját bőrén érez valamit, addig nem hiszi el, hogy olyan van. Én a saját bőrömön érzem a klímaváltozást.

Június 9-én születtem, egy szép koranyári napon. Legalábbis ezt gondolná az ember a dátumból. A koranyár stimmel is, a szép már nem annyira. Egy nappal vagyunk június 8, vagyis Medárd után, amiről a régiek úgy tartották, hogy "ha Medárd napján esik, akkor 40 napig esik". Ebből annyi igaz, hogy amióta az eszemet tudom, az én születésnapomon mindig esett az eső, vagy legalább szemerkélt, de minimum borús volt az idő. Még viccelődni is szoktam vele, hogy lám, lám, még az ég is megkönnyezi, hogy évről-évre öregebb leszek. :)

Aztán pár évvel ezelőtt fordult a kocka, már alig-alig szomorkás az idő június 9-én. Utoljára 3 vagy 4 éve áztam el azon a napon, egy kósza záporban. Idén pedig kb. 40 fokos volt a forróság. Komolyan azt hittem, elnéztem a napot a naptárban, mert ENNYIRE MELEG MÉG SOSEM VOLT A SZÜLETÉSNAPOMON.

Mondhatnám, hogy véletlen. De nem az. Szépen, fokozatosan változott az időjárás annyira, hogy mára már egy "hagyományosan" esős időszakban is szárazság van. És a helyzet csak fokozódni fog. Sosem örültem neki, hogy nekem mindig borongós a szülinapom, de most kifejezetten hiányzik, mert azt, ami most van, nem tartom normálisnak. Nekem már ez elég bizonyíték lenne a klímaváltozásra (és mellé még ott van az a tény is, hogy a tél, az igazi, egyre inkább hiánycikk, a nyári forróság viszont lassan már alap.)

Lehet, hogy a naptárból véletlenszerűen kiragadott más napokkal is ez a helyzet: már nem olyan akkor az idő, mint lenni szokott. Én csak a szülinapomról tudok véleményt mondani, mert az ember a szülinapjaira jobban emlékszik, mint bármely más napra.

Neked van személyes élményed a klímaváltozással kapcsolatban?

Én próbálom megfogadni okos emberek tanácsait: merek nagyot álmodni. Most például azt a nagyot álmodtam, hogy a klímaváltozás és megoldása nem csak azt eredményezheti, hogy meg lesz oldva a klímaváltozás, de akár az emberiség is szintet léphet általa.

Mire gondolok?

Képzeld el, hogy 2050-re, vagy bármikorra az emberiség megoldja a klímaváltozást. Újra élhető lesz a bolygó, eltűnnek a szeméthegyek, és mindenki szatyorral jár vásárolni. :) Rendben, de mi lesz utána? Az, ami sok sikeres fogyókúrázót is visszavet, hogy ti. "most már, hogy lefogytam, ehetek megint csokit"? Most, hogy újra élhető a bolygó, kezdhetjük megint teleszemetelni? Vissza a fogyasztói társadalomba, mintha mi sem történt volna?

Ugye, hogy ez butaság lenne? De akkor mi lesz azután, hogy a Föld meg lesz mentve?

Szerintem az emberiség bizonyos értelemben fordulóponthoz érkezett. Nem csak abban az értelemben, hogy sikerül-e megmentenie a saját lakhelyét, hanem abban is, hogy végre hajlandó-e emberhez méltóan élni, vagy marad a munka- és fogyasztórobot alantas szintjén?

Mit értek ez alatt? Egyre többet cikkeznek arról, hogy a robotok elveszik a munkánkat, de ez valójában jó, mert így felszabadul az időnk, amit a hobbinkra, szenvedélyünkre, művelődésünkre, saját személyes fejlődésünkre áldozhatunk. Van azonban egy rossz hírem. Állítom, hogy az emberek min. 80%-ának semmilyen hobbija, szenvedélye nincs, művelődési vagy személyes fejlődési igényről nem is beszélve. Szerintem nem azért nem divat beleírni a CV-be a hobbit, mert semmi köze hozzá a HR-esnek, és nem is érdekli, hanem mert sokaknak úgy sincs ilyesmije.

Lehetne azzal érvelni, hogy nincs idejük rá az embereknek (mert ugye jelenleg nem emberek, hanem munka- és fogyasztórobotok vagyunk), de én sok emberrel beszéltem. Kérdeztem őket a hobbijukról, arról, hogy mit csinálnának, ha megnyernék a lottóötöst és nem kellene többet dolgozniuk. Mindannyiszor az derült ki, nincs hobbijuk, otthon már most is unatkoznak munkaidő után, (vagy főznek, mosnak, takarítanak, TV-t néznek), a lottóötös pedig annyit jelent, hogy vesznek egy nagy házat, sportautót, utazgatnak (hogy hova és minek, ki tudja), és aztán... ennyi. Több embert ismerek, aki unalom ellen jár plázázni, unalmában vásárolgat.

Miért is lenne hát jó nekünk, ha a robotok munkája által felszabadulna az időnk? Sokan beleőrülnének, hogy nincs mit csinálni. Nem olvas, mert unja. Nem ír, nem kézműveskedik, nem rajzol, mert nincs tehetsége. Nem kertészkedik, mert nem ért hozzá. Nem túrázik, mert fárasztó. Nem művelődik, mert a gugli úgyis mindent tud. Mi marad hát?

Miért is mentsük meg a Földet, ha aztán nem tudunk mit csinálni rajta? De ha már megmentettük, elkezdhetünk gondolkodni azon, mit is kellene csinálnunk? Mi az, ami az embert Emberré teszi, nagy E-vel? Most Emberek vagyunk? A plázáinkkal, a kényszeres vásárlásainkkal, a kényszeres eladásainkkal - mert nem csak kényszeres vásárló létezik, kényszeres eladó is? Néha azt érzem, az emberiség célja nem más, mint rásózni bárkire bármit, és megvenni bárkitől bármit - és ez nem csak a termékekre, a szolgáltatásokra is vonatkozik, mindegy, csak dőljön a lé! Ezért élünk. Ezért élünk? Érdemes volt ezért lejönni a fáról, hogy mára egy gigantikus reklámhordozó legyen a Föld, ahol csak az számít, mit tudsz megvenni, mit tudsz eladni, az már nem számít, milyen áron? Ezért dolgozol szombaton és éjjel is, a céged eladásaiért és hogy vásárolhass?

Tehát fordulóponthoz érkeztünk. Eladási-vásárlási mániánk közben szépen elfogyott alólunk az élettér. Mindent meg- és felzabáltunk, pedig nagyon sokan még el se kezdtek enni. A bolygó kezdi ezt unni, próbál lerázni minket. Hagyjuk-e vajon? És ha nem hagyjuk, tanulunk-e az esetből, tudunk-e valódi harmóniában élni a természettel és önmagunkkal? Hajlandóak vagyunk-e elgondolkodni azon, mi tesz minket Emberré, ha a vásárlás és az eladás biztosan nem? Hajlandóak vagyunk-e változni - de nem valamikor a távoli jövőben, hanem itt és most?

Aki látta a Csillagkapu-sorozatot, abban szó volt a Föld eredeti lakóiról, az Ősökről, akik egyszer rájöttek, hogyan lehet a fizikai test nélkül, puszta energiaként létezni, ezt hívták ők felemelkedésnek. Szerintem ilyen felemelkedés vár az emberiségre is. Nem a csillagkapus elhagyom-a-testem értelemben, inkább szellemiben. Fel tud-e emelkedni az ember olyan magasságba, ahol maga mögött hagyja vásárlási és eladási ösztönét, a természet és a többi ember kizsigerelésének a vágyát, a pénz iránti mohóságát? Felül tud-e emelkedni önmagán, hogy valóban Ember lehessen?

Lehet, hogy ez az igazi tétje a klímaváltozás megoldásának? Mert ha meg is oldjuk a problémát, de utána mindent ugyanúgy folytatunk, akkor lényegében adtunk a szarnak egy pofont.

2014. május 1. Ez volt az a nap, amikor elindítottam ezt a blogot, ami a tudatosan egyszerű életmódról/önkéntes egyszerűségről, a minimalizmusról, a slow movementről szól. Nagyképűség nélkül mondhatom, szerintem egyike volt az első ilyen témájú blogoknak, legalábbis magyarul akkoriban nem nagyon találtam hasonlót (angol nyelven persze már rengeteg létezett).

Aztán 2015. novemberében különböző magánéleti okoknál fogva felhagytam vele. Azóta sok víz – majdnem 4 év – lefolyt a Dunán, itt az ideje újra felvenni a fonalat. Ez alatt az idő alatt sok-sok blog, oldal, FB-csoport indult ebben a témában, hála istennek! De úgy gondolom, melléjük elfér még az enyém is.

A blog első élete alatt 132 posztot írtam, az első nap óta 289 617 lapletöltést generálva. Hogy ez sok vagy kevés, nem tudom, nekem elég jónak tűnik – mert van, amikor a több a jobb. :) A legolvasottabb cikkem önmagában összesen majdnem 60 ezer letöltést produkált.

Most hát újraindítom a blogot, remélem, ezúttal is olyan lelkesen fogjátok olvasni, mint annak idején.

Mivel a blog.hu azóta is méri, melyik cikkemet hányan olvasták, meg van hát a lista, melyik a 10 legolvasottabb cikkem. Böngésszétek ezt a listát addig is, míg új írással jelentkezek!

1. Miniház? Miniház!

2. 12 ok, amiért boldogabb leszel egy kisebb házban vagy lakásban

3. 7+1 tipp takarékoskodásra

4. Hogyan küzdj a költekezés ellen?

5. 7 szabály az élet egyszerűbbé tételéhez

6. 5+1 ok, amiért NEM érdemes háztartási naplót vezetni

7. Adományboltok országszerte

8. Ezek az okai, hogy még mindig nem változtattál a szokásaidon

9. 10 dolog, amit megtanulhatunk, ha miniházba költözünk.

10. Ha megnyerem a lottóötöst...

Tavaly készítettem egy 8 részes sorozatot arról, hogy szerintem hogyan lenne praktikus elkészíteni a családi költségvetést a következő évre. Mivel újra év vége van, és mert a költségvetés-készítés nem egy délután alatt elvégezhető feladat (hacsak nincs benne jó pár éves tapasztalatod), ezért javaslom, böngészd át a sorozatot és MÁR MA állj neki a jövő évi pénzügyi terved összerakásának!

Éves költségvetés tervezése 1. rész

Éves költségvetés tervezése 2. rész

Éves költségvetés tervezése 3. rész

Éves költségvetés tervezése 4. rész

Éves költségvetés tervezése 5. rész

Éves költségvetés tervezése 6. rész

Éves költségvetés tervezése 7. rész

Éves költségvetés tervezése 8. rész