Tudom, az 50 nem nagy szám. Tudom, a Facebook sem nagy szám. :) De én örülök, hogy tegnapelőtt elértük az 50 kedvelőt a Facebookon. Miért?

Mert így ismerem 50 olvasóm arcát. Mert így konkrét személyeknek tudom megírni a mondandómat. Mert ez az 50 ember valódi kedvelője a blognak. Ez alatt azt értem, hogy nekem mindig furcsa volt, hogy 1-5 poszttal bíró blogoknak 1000+ kedvelőt sikerült összeszedniük pár nap alatt. Biztos ennek is meg van a maga titka, de én jobban hiszek a természetes és valós növekedésben, még ha ez azt is jelenti, hogy "csak" 3,5 hónap alatt jön össze 50 kedvelő. Tudjátok, a blog lelkes híve a slow movementnek, a lassúság dicséretének, vagyis nincs hova és nincs miért rohanni a lájkvadászatban sem. :)

Annak viszont még jobban örülnék, ha a kedvelőim nem csak olvasásban lennének aktívak, de véleménynyilvánításban is: mi tetszik a blogon? mi nem tetszik? miről olvasnátok?

Már 1 vélemény is számít, nem hogy 50! Szóval a lájk már megvolt, most hozzászólást várok! :)