A Kiszámoló blogon egy kiváló cikk jelent meg arról, hogyan manipulálnak bennünket a boltok, hogyan vesznek rá minket, hogy minél többet költsünk.

Kiszámoló megállapításait górcső alá véve most leírom, hogyan védekezek én ezek ellen a trükkök ellen. Nagyon könnyű őket bevetni, szerintem a legtöbbet már te is használod.

Kiszámoló ezt írja:

"A vásárlás ugyanis sokkal inkább érzelmi, mint racionális döntés"

Hát, ez baj. A legfőbb ellentrükk ugyanis a tudatosság. Tudatosság alatt azt értem, hogy nem csak azt kell nézni, hogy a termék összetevői károsak-e vagy sem, hogy fair trade kereskedelemből származnak-e vagy sem, hanem azt is - és ez legyen az első kérdésed magadhoz - szükségem van-e nekem a Kiszámoló által példaként említett nyakkendőre? Ha nincs, ne vedd meg akkor se, ha nem 15000 ft-ért, hanem csak 500 ft-ért adják. Ami nem kell, az nem kell.

"Komoly kutatásokat végeznek, hogy megtudják, miért és hogyan lehet befolyásolni a vásárlók érzelmeit, hogy több időt töltsenek egy-egy boltban és több (meggondolatlan) vásárlást vigyenek végbe. Követik, hová néznek a vásárlók és mennyi ideig, mérik a kutatásban részt vevők pulzusát, sőt az egyes agyi területek aktivitását is(!!!) [...] A tudományág neve neuromarketing."

Nem szeretnék neuromarketinges lenni, nem tartom túl értékteremtő szakmának. Sőt, kifejezetten károsnak tartom ezt a tudományágat. Arról szól, hogyan lehet minél több felesleges dolgot rásózni az emberekre, amik előállítása pénzbe, energiába, alapanyagba, munkába kerül, és feleslegességüknél fogva még a környezet idő előtti pusztulásához is hozzájárulnak.

"A Kiplinger’s olyan példákat hozott, mint hogy a kirakati babák soha nem előre néznek, hanem jobbra, vagy balra, a megálló nézelődőkre, így teremtve velük “szemkontaktust”. Sokkal inkább megszólítva érzed magad, mintha a semmibe merednének a bábuk."

A következő ellentrükk: soha nem szoktam kirakatokat nézegetni csak úgy, ha nem akarok venni semmit. Legfeljebb unaloműzőként nézelődök, amíg várok valakire. Tudatosan csak akkor nézek kirakatot, ha eleve olyan szándékkal megyek a bolt felé, hogy ott megnézzem a kínálatot, mert éppen mondjuk nadrágot akarok venni. De akkor is csak a nadrágos babákat nézem. Viszont most eme cikkem miatt direkt elmentem a közeli plázába, hogy megnézzem, merre néznek a babák. Összevissza. Balra, jobbra, előre, sőt, van, amelyik semerre, mert nincs feje. Na, úgy látszik, még kirakatbaba-beállításban sem tudtuk utolérni a hanyatló nyugatot.

"Abban a boltban, ahol virág, vagy citrus illat van a levegőben, sokkal tovább nézelődnek a vásárlók, mert biztonságban érzik magukat, a  levendulától és a vaníliától pedig elengedi magát az ember. De ha babahintőpor illatát érezzük, akkor is mindaz a kellemes érzés elönt bennünket, amit egy baba közelében szoktunk érezni."

Ez ellen könnyű védekezni, mert magyar boltban még soha nem éreztem semmilyen illatot, kivéve, ha az valamilyen parfüm-, szappan-, vagy illatgyertya bolt volt. Ezeken a helyeken viszont olyan tömény az illat, hogy inkább menekülőre fogom, mint hogy elengedjem magam. Persze az is lehet, hogy csak nem működik jól a szaglásom. :)

"A zene a célközönség alapján van kiválasztva, általában hasonló zene szól, ami a célcsoport 18-20 éves korában volt sláger, ez a régi szép időket idézi a vásárlókban, így még könnyebben adják át magukat a vásárlásnak. Fontos, hogy a zene kellően halk legyen és megnyugtató, vagyis az átlagos szívverésnél lassabb ütemű."

Szerencsére ezzel sem nagyon élnek a boltok. A zene mindenhol üvölt, és általában egy kereskedelmi rádió szól, és csak azért, hogy az eladók ne unatkozzanak, és hogy ne legyen csend. Van egy latin mondás: horror vacui. Azt jelenti, félelem az ürességtől. Nem tudom, hogyan lehetne latinul mondani, de szerintem a boltokban azért üvölt a zene, mert az eladók félnek a csendtől. Ha szól valami a háttérben, az olyan, mintha történne is valami a boltban.

"A ruhaosztályon a világításnak meleg és lágy fényűnek kell lenni. Piszkos trükk, hogy gyakran a ruhák szándékosan nagyobbak, mint a ráírt számozás. Ki ne örülne annak, ha rájön az eggyel kisebb blúz vagy nadrág, amiről már azt hitte, végleg kihízta?"

A következő ellentrükk: vedd észre, hogy a ruhák és a cipők számozása annyit se számít, mint egy pár dingókutyavese, mert összevissza vannak számozva. Egyrészt ott vannak a különböző országok különböző méretezési szokásai. Ez főleg a cipőknél érhető tetten, ahol már nem ritka, hogy 3 1/2-es és hasonló típusú számozással találkozol. Erre jön rá, amikor szándékosan félreszámoznak valamit, plusz vedd még hozzá azt, hogy véletlenül félreszabják. Az eredmény: totális káosz. Ez ellen egy trükkel lehet védekezni: ruhapróbával. Először is, leveszed a fogasról a ruhát, és ránézésre eldöntöd, hogy vajon jó-e rád. Keresel a számozása szerint eggyel nagyobbat és eggyel kisebbet. Ami láthatóan nem jó rád, azt visszarakod, a maradékkal pedig elvonulsz próbálni. Mindeközben fütyülsz arra, milyen számozás van rajta, mivel semmit sem számít. Meg fogsz lepődni, hogy az egyik alkalommal ugyanolyan típusú nadrágból a 42-es jó, aztán a 40-es, majd a 44-es. Cipővel ugyanígy jársz el, annyi különbséggel, hogy itt még úgy-ahogy lehet adni a számozásra. Bár már jártam úgy, hogy a 35-ösnek írt szandál lötyögött rajtam, a 36-os bakancs pedig szorított. (35-ös lábam van). Szóval ne foglalkozz a számozással, azt vedd meg, ami jó rád! Bónusz tipp: éppen a félreszámozások miatt soha nem vennék internetről, próba nélkül se ruhát, se cipőt.

"A hatezer forintos blúz egyből olcsónak fog tűnni, ha egy tizenötezres mellé teszik ki. A leárazás is egy mindent vivő fegyver. Eszünkbe se lenne megvenni hatezerért, de ha tízezerről van leértékelve, egyből felpróbáljuk."

Erre van egy tökéletes ellentrükköm: nem érdekel az eredeti ár, sem a szomszéd ruha ára. Csak az érdekel, hogy az az ár, amennyiért abban a pillanatban árulják az adott dolgot, megfelel-e nekem. Ha igen, megveszem, ha nem, nem veszem meg akkor sem, ha 99%-os leértékelés van. Még egy trükk: eleve az árcédula nézegetésével kezdem a vásárlást, akár leárazás van, akár nincs. Ha tudom, hogy egy bármilyen blúz nekem nem ér 8000 ft-ot, csak 4000-et, akkor le sem veszem a fogasról nézegetni és felpróbálni, mert tudom, hogy úgysem fogom megvenni még akkor sem, ha 30 000-ről van leértékelve 8000-re. Ebben az esetben a próba felesleges időpazarlás lenne. Műszaki cikkeknél az az ellentrükk működik, hogy neten kiválasztod, mit akarsz venni (pontos típusszámmal), elmész egy boltba, megnézed élőben, hogy tényleg ez kell-e neked, majd visszaülsz a net elé, és keresel egy helyet, ahol éppen a legolcsóbban adják. Ruhánál ez nem válik be, mert a ruházati boltok láncon belül ugyanannyiért adják ugyanazt a blúzt, de azt a blúzt máshol, más láncnál nem kapod meg.

"A leárazás tényét jó, ha pirossal írjuk, mert a pirossal írt áthúzott számok sokkal drámaibb leértékelést sugall, mint ha például ugyanezt zölddel írnánk."

Na, ezt már nem volt kedvem leellenőrizni. :) De mivel írtam, hogy eleve nem érdekel az eredeti ár, ezért fogalmam sincs, hogy piros, zöld, vagy hupikék áthúzásokat szoktam-e látni az árcédulákon.

"Azt is megfigyelték, hogy a párjukkal vásárlók 17%-kal, a barátjukkal vásárlók 9%-kal költenek többet, mint ha valaki egyedül megy vásárolni."

Világéletemben egyedül jártam vásárolni, és én sem kísérek el senkit. Az idegeimre menne, ha órákat kellene várni valakire, amíg válogat és próbálgat, és semmi se jó...pláne, ha azt látnám, hogy valamit csak azért vesz meg, mert le van árazva. (Pedig nő vagyok én is. :). És csak akkor megyek vásárolni ruhát, cipőt, bármit, ha tudom, mit akarok venni.

"Észrevetted már, hogy sehol nem látsz egy órát sem bevásárlóközpontokban? Nehogy eszedbe jusson, hogy te nem is érsz rá igazán."

Ez igaz, sehol nincs óra. De akinek nem jut eszébe, hogy ő nem is ér rá igazán... az megérdemli, hogy a neuromarketingesek kiénekeljék a pénztárcájából az utolsó filléreket is. Két trükk is van ez ellen: vagy akkor mész plázázni, amikor nincs más dolgod, így legalább azt nem késed le, vagy direkt akkor mész, amikor éppen hogy csak be tudsz ugrani egy blúzért. Viszont ebben az esetben lehet, hogy olyan blúzt vagy kénytelen venni, ami nem is felel meg neked. Az igazi ellentrükk itt is a tudatosság: akkor mész blúzért, amikor szükséged van rá, és nem csak úgy nézelődsz a ruhaboltban.

"A hipermarketekben azok a termékek, amiket biztos megveszel, általában leghátul vannak, hogy lehetőleg minél több polc között menjél el."

Ez is igaz. A másik blogomon rendszeresen megírom a "kalandjaimat" a Boltban, Ahova Járok. A kenyerek ott is leghátul vannak, a bolt legmélyén. Ellentrükk: bevásárlólista. A bevásárlólistán nem szereplő termékeket tartalmazó polcok mellett csak elsétálsz. Gyakorolni kell, de előbb-utóbb a véreddé válik. És a legpiszkosabb ellentrükk, ha csak 1-2 dologért mész be: nem veszel magadhoz sem bevásárlókocsit, sem kosarat. Így nem tudsz felesleges dolgokat megvenni, mert nem fér el a kezedben. :)

"A drágább termékeket kínáló osztályokon gyakran kisebb járólapokra cserélik az addigiakat, így úgy érezzük, gyorsabban megyünk, mint eddig, ezért tovább lassítunk."

A Bolt, Ahova Járok, nagyon amatőr: ugyanakkora járólapok vannak minden osztályon. Jellemző, hogy akár a kirakati babák miatt, ennek megfigyelésére is külön el kellett mennem a boltba, mert ha nem írja Kiszámoló, én ugyan észre nem vettem volna, hogy a padlón járólap van vagy parketta. :) De lehet, hogy éppen ez benne a zseniális a neuromarketing szempontjából: úgy hat rád, hogy nem is veszed észre. Egyébként itt is hatásos ellentrükk a bevásárlólista és a kosár nélküli vásárlás.

"A mindenféle termékbemutató és kóstoló lelassítja azokat is, akik csak berohantak egy kiló kenyérért. Egy ingyenes kóstolás után már sokkal ráérősebben siet mindenki."

Nem szoktam kóstolni, három okból, sőt négyből. A negyedikkel kezdem: nem érek rá. Az első három pedig az, hogy vagy olyasmit kóstoltatnak, amit már vásárolok, vagy olyasmit, aminek nem felel meg az ára, vagy olyasmit, aminek nem vagyok célcsoportja, vagyis semmiképpen sem vennék belőle. Igazából van még egy ok: azok az icipiciri falatok a fél fogamra sem lennének elegek, hogy lemérjem, megfelel-e az íz, állag és egyéb tényezők. Tízet bekebelezni pedig suttyóság lenne. :)

"Egy kísérlet során lényegesen nagyobbra cserélték a bevásárlókocsikat egy áruházban. Nem kellett csalódni, az átlagos vásárlások értéke 19%-kal nőtt, mert a megszokotthoz képest még semmi nem volt a bevásárlókocsinkban a látvány alapján."

Tényleg vannak, akik aszerint vásárolnak, hogy tele van-e már a bevásárlókocsi vagy sem? Ellentrükk kettő is van, a legjobb kombinálni őket: bevásárlólista és kézikosár. Szerintem legalább 8 éve nem használok bevásárlókocsit. Ami nem fér a kézikosárba, az a boltban marad. De a bevásárlólistám hossza igazából már alkalmazkodik a kosár méretéhez. Tudom, van olyan, hogy nagybevásárlás, bár én nem élek vele. A magam részéről sosem értettem, miért jó egyszerre venni 20 liter tejet, 10 kiló húst, 4 flakon mosogatót, 5 kiló sót és 6 liter étolajat. Például hol tárolod őket?

"Az átlagbevásárló négy termék árára emlékszik, ebből három a kenyér, a tej és a tojás. Ezért fogalma sincs, tényleg sokkal olcsóbb-e egy termék akcióban, mint eddig volt. Sok hipermarketben feláraznak egy terméket két hétig, hogy aztán jól leakciózhassák. Ez ellen jó trükk, ha megőrzöd a régi blokkokat, hiszen az emberek 80%-ban mindig ugyanazokat veszik. A blokkokra ránézve egyből látod, a szokásos kamuakcióba futottál-e bele."

Én tudok egy még jobb trükköt: ne a blokkot őrizgesd, mert az csak szemét, hanem vezess háztartási naplót! Amikor már tizedszer írod fel a parizer árát, legközelebb garantáltan tudni fogod a pultnál, hogy valós-e az akció, vagy átverés, vagy hogy felment-e az ára.

"De szintén hatásos a hatalmas akciós táblák. Menj be a Lidl-be, nézd meg, az akciók negyede mennyi engedményt jelent? 399 Ft helyett most 395 Ft. És az emberek csak pakolják a kosarukba az árut. Meg minden mást is, ami egyáltalán nem akciós, csak megjelent az akciós újságban."

Bevásárlólista! Háztartási napló! Rém unalmasak, de nagyon hatásosak.

"Az Egyesült Államokban a vásárlók 60%-a rak(na) ki terméket a pénztárnál, amit mégsem akar megvenni. Ezért úgy van kialakítva a hely, hogy sehová ne tudja lerakni azt. A pénztárfolyosó szűk és minden centi tele van pakolva áruval. Ezért jobb híján inkább mégis megveszi azt."

Ellentrükk: ne légy buta. Legyen nálad bevásárlólista, így nem pakolsz be a kosárba felesleges dolgokat. De ha már mégis bepakoltad, akkor add oda a pénztárosnak, majd ő elrakja abba a kosárba, amiben gyűjteni szokták az ilyen mégse kért árukat. Egy dolgot ne tegyél: ne pakold ki a téliszalámit a samponok közé, a dezodort a sajtoknál, mert ez suttyóság. Tudod mennyi pluszmunka ez a szerencsétlen árufeltöltőknek? Ha menet közben jut eszedbe, hogy mégsem kell valami, akkor vagy vidd vissza oda, ahonnan levetted, vagy vidd el a pénztárig és add oda a pénztárosnak. Ne légy nyuszi, nem fogja érte leharapni a fejed.

Mik a te ellentrükkjeid?