A boltban a pénztárosnő lehúzza a vonalkódot, és közli, hogy 225 ft lesz. Fizetek, majd a pénztárosnő letépi a gépről a blokkot, és ugyanazzal az elegáns mozdulattal bedobja a lábánál lévő kukába.

- Elnézést, kérném szépen a blokkot! - szólok.
- De már kidobtam, és nem tudom, melyik volt.
- A 225 forintos, biztosan a legtetején van.
- Senki nem szokta kérni! - és utálkozva lehajol és keresi a blokkot.
- Igen, gondolom ezért dobja bele rögtön a szemetesbe. Én viszont mindig mindenhol kérem.

A blokkom meglett, megköszöntem, elraktam. Képes voltam egy 225 forintos blokkon rugózni? Képes.

Szerintem ugyanis a pénzügyi tudatosság itt kezdődik. Nem ott, hogy hogyan kezeljük a (nemlétező) megtakarításainkat, hogy hogyan vegyünk államkincstárjegyet, hogy hogyan forexezzünk. Amíg ott tart az ország, hogy megdöbbentő ritkaságszámba megy, ha valaki elrakja a blokkot, addig nem az a fontos, hogy tudjuk-e, hogyan kell kamatos kamatot számolni.

Számomra nagyon furcsa, hogy az ország lakosságának nagy része fütyül rá, hogy mikor, hol és mennyit költ. Mintha vasvillával szórnák be az ablakán a pénzt. Akár 225 forintos, akár 22 500 forintos blokkokat is otthagynak a pénztáraknál. De minek is tennék el, ha úgysem használnák semmire? A háztartási kiadásokat nem vezetik, ennél fogva nem is tervezik. Csoda, hogy aztán mindenre hitelt kell felvenni, még egy 25 000 forintos fényképezőgépre is, de legalábbis szívesen igénybe vesszük a részletfizetést?

Külön említésre méltó, hogy míg a politikusoknál megköveteljük a pontos könyvelést és az átláthatóságot, addig a saját könyvelésünk és a saját pénzügyeink átláthatósága nem fontos. De ha magánemberként nem tesszük, akkor a politikustól miért várjuk el? Ne azt várd, hogy a politikus mutasson példát neked, mutass te példát őneki, és neveld úgy a gyereked, hogy amikor ő lesz politikus, neki magától értetődő legyen a pontos könyvelés, átláthatóság és elszámolás!

Hogy én mit csinálok a blokkal, ha már ennyire ragaszkodom ahhoz, hogy odaadják?

Berakom a pénztárcámba, és hétvégén, amikor rendet rakok benne, előveszem őket, kinyitom a sima, mezei excelben vezetett háztartási naplóm, és beviszem az adatokat arról a néhány blokkról, ami hét közben összegyűlt, aztán mehetnek a kukába - kivéve, ha el kell rakni a garancia miatt. Az egész művelet nem vesz többet igénybe hetente 15 percnél, és ebben már a költéseim elemzésére szánt idő is benne van. Nekem megér ennyi időt a pénzügyi tudatosság és átláthatóság.

Neked miért nem éri meg?

(A tavaly karácsony előtt írt költségvetés-tervező sorozatomat itt találod)