Az Apácska blogon felmerült a téma, hogy mennyibe is kerül a gyerek. Apácska azt írja, hogy egy gyerek sokba kerül. Mert kell neki popsitörlő, meg popsikrém, meg babaolaj, meg babaúszás, meg babasampon, sőt, még babafürdető esszencia is.
Amikor én születtem, akkor még csak textilpelus volt. Talán krémezték a popsimat, talán nem, erre nem emlékszem. :) De babaúszás nem volt, külön popsitörlő sem, a babafürdető esszenciáról nem is szólva. Mégis itt blogolok, tehát gyereket nevelni lehetett e csodák nélkül is. Az ókorban és a középkorban pedig még ennyi sem volt.
Aztán továbbgondoltam a dolgot, mert azért az mégsem baj, hogy törődünk a gyerekünkkel, és megadunk neki mindent. No de meddig?
Amíg csak pocaklakó a gyermek, addig minden jóról álmodozunk, és beszerzünk mindent, mi szem s szájnak ingere. Amikor kibújik a minimanó, akkor jön csak az igazi törődés a babaúszástól az esszencián át a csak természetes alapanyagokból (mi másból?) készülő ételekig és babahigiéniai termékekig. Játékból csak fa, vagy csak fejlesztő (vagy fafejlesztő), és örülhetünk, ha egészségesen születik, és nem kell vinni Dévény-tornára, mint Apácskának, vagy valami még rosszabbra.
Szóval óvjuk és védjük a gyerekünket még a széltől is, és költjük rá a pénzt számolatlanul, hiszen mi törődünk a gyerekkel, de még hogy! Elég végignézni egy átlagos Facebook-oldalt, hogy lássuk, Manócska minden rezzenése dokumentálva van, atomi pontossággal.
Úgy 1-2 éves koráig. Esetleg kicsit tovább.
Aztán ez a láz elmúlik. A képek fogyatkoznak... talán már gyerekhigiéniai termékekre se költünk annyit, és nem biztos, hogy azok is természetes alapanyagból készülnek. A játékok sem fából vannak, hanem bármiből, amire az éppen akkor aktuálisan legmenőbb mesefigurák ráférnek. Még pár év, és már csak a legújabb mobilt vesszük a gyereknek, mást talán el sem fogad, samponból meg jó neki az, ami az apjának, anyjának. A képek a Facebookról itt már végleg eltűnnek. Vagy látott valaki közületek képet a 8-10 éves Manócskáról? Pláne naponta 25-öt?
És a 14 évesről? A tinédzser gyerekeink mintha nem is léteznének - igaz, mi se őnekik. Sőt, a szülő csak ciki. Ha apa-anya visszajelöl, már menekül Manócska a net környékéről is.
Hol vannak a régi szép idők a gondosan megválogatott babaúszással és babafürdető esszenciával?
Azt értem, miért alakul ki a baba-láz, főleg az anyákban: a hormonok és az ösztönök miatt. De mitől múlik el? Egy bizonyos életkor után miért nem fontos nekünk a gyerek annyira, mint volt Pocaklakó és Manócska korában? Hova lesznek a fényképek a Facebookról? A csak természetes alapanyagokból készülő ételek, szigorúan E-szám nélkül? Hova lesz a babafürdető esszencia? A kreativitást leginkább fejlesztő játékok? 10 éves kor után már nem menő a gyerek? Véget ér a babaprojekt egy csinos kis menedzsment-prezentációval?
Én igazából nem hiszem, hogy a gyerek egy bizonyos életkora után már nem foglalkozunk vele többet. Biztosan foglalkozunk, csak másképp. De annyira szembeszökő a különbség az 0-2 éves babák anyukáinak Facebook-oldala, blogja és a nagyobb gyerekek anyukáinak blogja és Facebook-oldala között, hogy a jelenség kérdés után kiált: ti, idősebb gyerekek anyukái, hogyan óvjátok és véditek a gyerekeiteket, ha már kinőtt a Manócska korból, és miért nem posztoltok ugyanolyan lelkesen képet a 8-10 (12-14) éves gyerekről a Facebookra, mint ahogy posztoltatok róla 10 hónapos korában?