Tulajdonképpen, ha figyelmesen olvassuk, amit Lori ír a momsbyheart.net-en, akkor rájöhetünk, hogy nem kell ahhoz miniházba költözni, hogy ezt a 10 dolgot megtapasztaljuk, vagy tanuljunk belőle. Bátran végig lehet gondolni és alkalmazni ezeket a gondolatokat egyszerű lakótelepi lakásban vagy családi házban is, főleg akkor, ha magunk is kacérkodunk a gondolattal, hogy kisebb élettérbe költözünk és jelentősen leegyszerűsítjük az életünket.

Miről ír hát Lori? Arról, hogy mit tanult meg az alatt az idő alatt, míg családjával egy RV-ben, azaz egy lakókocsiban élt. 

1. Lehetséges jól érezni magunkat kis térben is.
Lori azt mondja, az emberek mindig csodálkoznak azon, hogyan tudnak vendégeket fogadni vagy egyszerűen csak mint család élni olyan kis helyen. De Lorinak az a véleménye, hogy csak kreatívnak kell lenni, és kész! Azt írja, a legviccesebb dolgok éppen akkor történtek velük, amikor a dolgok összekavarodtak, és problémák keletkeztek, például amikor elment az áram, vagy a lakókocsi állapota miatt kellett kreatív megoldásokhoz folyamodniuk. Ha egy kis helyet kényelmessé akarunk tenni, akkor mindegy, hogy az egy lakókocsiban van, vagy bárhol máshol. A kis hely az kis hely. Nekik például van egy kényelmes szófájuk és gyerekágyuk, de ha szükség volt rá, akkor a lakókocsiparkok kínálta közösségi tereket használták nagyobb vendégségeknél. A lényeg, hogy ha akarod, meg tudod csinálni

2. Fontos, hogy legyen időnk, amit elvonulva tölthetünk!
Mivel Lori introvertált, neki nagyon fontos, hogy legyen ideje magára, arra, hogy egy bizonyos időszakot egyedül töltsön. Amikor elkezdtek utazni a lakókocsival, sokat gondolkodott azon, lesz-e erre lehetősége, de végül könnyebb volt, mint gondolta. Mivel nagyon fontos volt neki, hogy megtalálja a megoldást erre a problémára, meg is találta. Például minden nap sokkal korábban, akár órákkal korábban kelt a többieknél, hogy olvasson, tornázzon, blogoljon. Aztán délután, amikor a házitanítás véget ért, visszavonult egy órára vacsora előtt. Este pedig a férjével kint üldögélve beszélgettek vagy úsztak a medencében.

3. A kis ház közelebb hozza egymáshoz a családtagokat
Lori sosem gondolta volna azt, hogy ha ilyen kicsi helye élsz, az mennyivel szorosabb emberi kapcsolatokat eredményez! A régi, nagy házukban mindenkinek meg volt a maga szobája, ahova visszavonult a maga ketyeréivel és ott elfoglalta magát, így az együtt töltött idő jószerével az étkezések idejére korlátozódott. De most, hogy lakókocsiban éltek, a "mindenki önmagáért" elvet felváltotta a "mindenki mindenkiért" elve. Lorinak jó volt látni, ahogy a gyerekek rivalizálása alábbhagy, és igazi barátságok alakulnak ki a családtagok között.

4. A szabadság mindennél többet ér
Lori bevallja, hogy nagy vonzerőt gyakorolt rá az utazás kalandos része. Látni akart dolgokat és megtapasztalni őket. Minden nap valami újra és izgalmasra akart ébredni. De egészen addig nem értette meg, mekkora teher volt számára a régi élete, amíg fel nem hagyott vele. Úgy érezte, 500 kilós súlytól szabadult meg. Végre úgy érezte, hogy nem az Amerikai Álom rabja. Végre nincs szüksége nagy házra, csillogó autóra és trendi ruhákra. Nincs szüksége arra, hogy olyan embereknek imponáljon, akik nem imponálnak neki. Nincs szüksége arra, hogy elvárásoknak feleljen meg. Arra van szüksége, hogy célja legyen és értékei. Szerinte az a célja, hogy felkeljen, kilépjen az ajtón és megmutassa a világot a gyerekeinek.

5. A félelem nem uralkodik rajtam
Én egy félelem által vezérelt, szorongó ember vagyok, mondja Lori. Félek olyan dolgoktól, amiket más emberek észre sem vesznek. De ez alatt az út alatt észrevettem, hogy bár még mindig küzdök a félelemmel, már nem uralkodik rajtam. Átmentem egy függőhídon! Átkeltem a hegyeken a gyerekeimmel és a házammal! Milyen jó tudni, hogy ez a fajta bátorság megvan bennem!

6. Az önmeghatározás fontos dolog
Mi átlagos emberek vagyunk, mondja Lori. Nincs nagy megtakarításunk, nincsenek kivételes mentoraink. És mégis, annyira akartuk ezt az életet, hogy megcsináltuk! Ez az, ami annyira hiányzott eddig az életemből: AaNAGY ÁLOM. Már meg volt minden infó, amire szükségünk volt, minden tudás. Nem volt szükségünk még egy motivációs könyvre vagy beszédre. Az kellett, hogy megtaláljam a saját vakmerő célomat, ami olyan fontos volt nekem, hogy bármit képes lettem volna feláldozni és keresztülnyomni, csak hogy elérhessem. Ha van egy olyan lecke, amit szeretnék megosztani a világgal - mondja Lori -, az az, hogy találd meg a NAGY ÁLMOD, és addig menj, amíg nem teljesül. Ez majd felébreszt, inspirál és motivál annyira, amennyire semmi más sem.

7. A cuccaink csak terhet jelentenek
Mindent szépen becsomagolt egymásba rakható dobozokba és szépen fel is címkézte őket. Úgy gondolta, ez mind normális és szükséges: a sosem használt konyhai kütyük, a kinőtt ruhák, az elfelejtett játékok, a félig elkészített kézműves projektek, az olvasatlan könyvek. De ha ma pisztolyt szorítanánk Lori fejéhez, és megkérdeznénk, mi van azokban a dobozokban, a garázsban és az ágy alatt, még a felét sem tudná megmondani. Ma már nem törődik velük, könnyebnek, okosabbnak és kevésbé zavarodottnak érzi magát. Úgy érzi, mintha korábban ez a rengeteg holmi mind elfoglalta volna az agyának egy rég elfelejtett részét, amit most ezeknél sokkal fontosabb dologra tud használni.

8. A cuccaink útban voltak
Amikor Loriék eladták, elajándékozták, újrafelhasználták vagy kidobták a holmijuk 90%-át, akkor olyan szabadságot érzett, amit nem is gondolt, hogy valaha érezni fog. Kevesebbet kellett karbantartani, rendszerezni, tárolni és elnézést kérni miatta. Valami spirituális dolog történik veled, - mondja Lori-,  miközben megszabadítod magad a cuccaidtól. Úgy érzed, olyan, mintha új életet kezdenél, új lehetőségekkel. Egyszerűen megkönnyebbülsz.

9. A cuccaink elválasztottak attól, ami igazán fontos volt
Lori mindig úgy érezte, hogy egy hang állandóan azt súgja neki, hogy "Lori, most már tényleg meg kellene kötnöd azt a sálat, rendbe rakni azt a ruhásszekrényt, elolvasni azt a könyvet", és úgy érezte, hogy ezek a gondolatok elborítják őt. Így hát visszavonult, és olyan értelmetlen tevékenységekkel töltötte az idejét, mint a tévézés vagy az internetezés, így nem kellett a cuccokkal foglalkozni. Ez egy kicsit ijesztő volt a számára, de amikor a cuccok eltűntek, eltűnt a kötelezettség is. Szabad volt.

10. A legtöbbjére nem is volt szükségem és nem is szerettem
Lori emlékszik, amikor egy egész garázs volt még tele törött, használhatatlan holmival még azután is, hogy amit csak lehetett eladtak, elajándékoztak vagy újrahasznosítottak. Loriéknál évente kétszer volt lomtalanítás, és még emlékszik, milyen zavaró volt a számára, hogy ott ül egy nagy rakás szeméten, és várja a kukásokat. Egy napig ki sem mozdult a lakásból, mert nem mert a szomszédok szemébe nézni, és még most is belepirul, ha visszagondol. Ez volt számára az utolsó lecke, amiből megtanulta az egyszerű élet értékét. Úgy döntött, hogy SOHA TÖBBET nem lesz olyasmi a birtokában amit nem szeret tiszta szívből, vagy nem használ elég gyakran.

Te gondoltál már arra, hogy - ha nem is miniházba - de kisebb lakásba költözöl, vagy legalább megszabadulsz a holmijaid nagy részétől?