Tegnap nem azért maradt el a szokásos poszt, mert már megint nem vettem elő semmit a dobozokból, hanem mert nem volt időm posztolni, ugyanis egy kreatív írással foglalkozó workshopon voltam, és csak arra volt időm, hogy előrántsak a doboz mélyéről egy új jegyzetfüzetet és pár tartaléktollat. Mivel papírmániás vagyok - amitől éppen most próbálok megszabadulni - nem volt nehéz új, tiszta jegyzetfüzetet találni, sem tollakat. Hátránya és egyben érdekessége is ennek a napnak, hogy ezek a dolgok most szépen vissza is vándoroltak a dobozba.

Íme, a mai tárgy, amit elővettem a dobozokból.

Igen, ez pont az, aminek látszik: 1 csomag post-it. Ennél többre ma sem volt szükségem. Érdekes módon, ahogy közeledünk az utolsó nap felé, és szemmel láthatóan egyre kevesebb tárgy kerül elő a dobozból, úgy lesz számomra egyre izgalmasabb ez a 14 napos parti. Neked mi a véleményed?

Talán a húsvét az oka, talán az, hogy az embernek tényleg nem kell sok ahhoz, hogy kielégítse a szükségleteit, de ma sem vettem semmit elő a dobozokból. Ugyanakkor elgondolkodtam azon, hogy az a rengeteg tárgy, papír, ami valahogy mégiscsak felgyűlt az íróasztalom körül, hogyan és miért került oda? Egyszer biztosan szükségem volt rájuk, de miért maradtak ott? És mit lehet csinálni hosszú távon azokkal a tárgyakkal, amikre nagyon ritkán - talán csak egyszer az életben - van szükségünk? Szükségszerű-e, hogy az ilyen tárgyak foglalják a helyet az íróasztalunknál, az otthonunkban, az életünkben? Érdekes és fontos kérdések ezek, amiken érdemes elgondolkodni.

Pontosan a félidejénél tart a Csomagolóparti! Ha csak most kapcsolódsz be, elmondom, mit érdemes tudni róla. Tavaly év végén jelent meg a Minimalisták című könyv magyarul, mely két harmincas éveikben járó amerikai srác történetét meséli el, pontosabban ők mesélik el benne, hogyan és miért lettek minimalisták. Az ehhez vezető egyik lépés az volt, hogy az egyik srác, Ryan, rendezett egy 21 napos Csomagolópartit a hatalmas, több mint 100 négyzetméteres lakásában, amit egyedül lakott a macskájával. A Csomagolópartija lényege az volt, hogy a lakásában mindent becsomagolt és bedobozolt, és napról napra csak azokat a dolgokat vette elő, amikre valóban szüksége volt. A 21 napról afféle naplót is vezetett, amit megosztott a könyv olvasóival. Ebből kiderült, hogy a dolgai 80%-a még a 21. nap végén is a dobozokban maradtak - ezek voltak azok a tárgyak, amikre tulajdonképpen nem is volt semmi szüksége.

Ezt a zseniális ötletet tettem én magamévá, és bő egy hete (előkészületekkel együtt), belevágtam a magam Csomagolópartijába.

Furcsa dolog történt a Csomagolóparti 6. napján. Nem volt egész napos programom, mint a 3. napon, mégsem vettem elő egyetlenegy dolgot sem a dobozokból. Ilyenkor jön rá az ember, hogy időről-időre valóban nem árt átgondolni a tárgyakhoz való viszonyunkat.

Vagy csak a húsvét az oka?