Én próbálom megfogadni okos emberek tanácsait: merek nagyot álmodni. Most például azt a nagyot álmodtam, hogy a klímaváltozás és megoldása nem csak azt eredményezheti, hogy meg lesz oldva a klímaváltozás, de akár az emberiség is szintet léphet általa.

Mire gondolok?

Képzeld el, hogy 2050-re, vagy bármikorra az emberiség megoldja a klímaváltozást. Újra élhető lesz a bolygó, eltűnnek a szeméthegyek, és mindenki szatyorral jár vásárolni. :) Rendben, de mi lesz utána? Az, ami sok sikeres fogyókúrázót is visszavet, hogy ti. "most már, hogy lefogytam, ehetek megint csokit"? Most, hogy újra élhető a bolygó, kezdhetjük megint teleszemetelni? Vissza a fogyasztói társadalomba, mintha mi sem történt volna?

Ugye, hogy ez butaság lenne? De akkor mi lesz azután, hogy a Föld meg lesz mentve?

Szerintem az emberiség bizonyos értelemben fordulóponthoz érkezett. Nem csak abban az értelemben, hogy sikerül-e megmentenie a saját lakhelyét, hanem abban is, hogy végre hajlandó-e emberhez méltóan élni, vagy marad a munka- és fogyasztórobot alantas szintjén?

Mit értek ez alatt? Egyre többet cikkeznek arról, hogy a robotok elveszik a munkánkat, de ez valójában jó, mert így felszabadul az időnk, amit a hobbinkra, szenvedélyünkre, művelődésünkre, saját személyes fejlődésünkre áldozhatunk. Van azonban egy rossz hírem. Állítom, hogy az emberek min. 80%-ának semmilyen hobbija, szenvedélye nincs, művelődési vagy személyes fejlődési igényről nem is beszélve. Szerintem nem azért nem divat beleírni a CV-be a hobbit, mert semmi köze hozzá a HR-esnek, és nem is érdekli, hanem mert sokaknak úgy sincs ilyesmije.

Lehetne azzal érvelni, hogy nincs idejük rá az embereknek (mert ugye jelenleg nem emberek, hanem munka- és fogyasztórobotok vagyunk), de én sok emberrel beszéltem. Kérdeztem őket a hobbijukról, arról, hogy mit csinálnának, ha megnyernék a lottóötöst és nem kellene többet dolgozniuk. Mindannyiszor az derült ki, nincs hobbijuk, otthon már most is unatkoznak munkaidő után, (vagy főznek, mosnak, takarítanak, TV-t néznek), a lottóötös pedig annyit jelent, hogy vesznek egy nagy házat, sportautót, utazgatnak (hogy hova és minek, ki tudja), és aztán... ennyi. Több embert ismerek, aki unalom ellen jár plázázni, unalmában vásárolgat.

Miért is lenne hát jó nekünk, ha a robotok munkája által felszabadulna az időnk? Sokan beleőrülnének, hogy nincs mit csinálni. Nem olvas, mert unja. Nem ír, nem kézműveskedik, nem rajzol, mert nincs tehetsége. Nem kertészkedik, mert nem ért hozzá. Nem túrázik, mert fárasztó. Nem művelődik, mert a gugli úgyis mindent tud. Mi marad hát?

Miért is mentsük meg a Földet, ha aztán nem tudunk mit csinálni rajta? De ha már megmentettük, elkezdhetünk gondolkodni azon, mit is kellene csinálnunk? Mi az, ami az embert Emberré teszi, nagy E-vel? Most Emberek vagyunk? A plázáinkkal, a kényszeres vásárlásainkkal, a kényszeres eladásainkkal - mert nem csak kényszeres vásárló létezik, kényszeres eladó is? Néha azt érzem, az emberiség célja nem más, mint rásózni bárkire bármit, és megvenni bárkitől bármit - és ez nem csak a termékekre, a szolgáltatásokra is vonatkozik, mindegy, csak dőljön a lé! Ezért élünk. Ezért élünk? Érdemes volt ezért lejönni a fáról, hogy mára egy gigantikus reklámhordozó legyen a Föld, ahol csak az számít, mit tudsz megvenni, mit tudsz eladni, az már nem számít, milyen áron? Ezért dolgozol szombaton és éjjel is, a céged eladásaiért és hogy vásárolhass?

Tehát fordulóponthoz érkeztünk. Eladási-vásárlási mániánk közben szépen elfogyott alólunk az élettér. Mindent meg- és felzabáltunk, pedig nagyon sokan még el se kezdtek enni. A bolygó kezdi ezt unni, próbál lerázni minket. Hagyjuk-e vajon? És ha nem hagyjuk, tanulunk-e az esetből, tudunk-e valódi harmóniában élni a természettel és önmagunkkal? Hajlandóak vagyunk-e elgondolkodni azon, mi tesz minket Emberré, ha a vásárlás és az eladás biztosan nem? Hajlandóak vagyunk-e változni - de nem valamikor a távoli jövőben, hanem itt és most?

Aki látta a Csillagkapu-sorozatot, abban szó volt a Föld eredeti lakóiról, az Ősökről, akik egyszer rájöttek, hogyan lehet a fizikai test nélkül, puszta energiaként létezni, ezt hívták ők felemelkedésnek. Szerintem ilyen felemelkedés vár az emberiségre is. Nem a csillagkapus elhagyom-a-testem értelemben, inkább szellemiben. Fel tud-e emelkedni az ember olyan magasságba, ahol maga mögött hagyja vásárlási és eladási ösztönét, a természet és a többi ember kizsigerelésének a vágyát, a pénz iránti mohóságát? Felül tud-e emelkedni önmagán, hogy valóban Ember lehessen?

Lehet, hogy ez az igazi tétje a klímaváltozás megoldásának? Mert ha meg is oldjuk a problémát, de utána mindent ugyanúgy folytatunk, akkor lényegében adtunk a szarnak egy pofont.