Igaz, ami igaz, a március szerényre sikeredett, ami a Kihívás 2015 játékot illeti. Ez teljesen az én hibám, mivel a hónap első fele olyan volt, hogy nem tudtam időt szánni nemhogy a Kihívásra, de még a blogolásra sem.
Ennélfogva ti sem voltatok túl aktívak, ezért márciusi nyertese nincs a játéknak. Viszont februári nyertese volt.
Nem kisebb személyiség, mint Irbisz, a blog lelkes kommentelője, aki - mint közös nyereménykávézásunkon kiderült - szintén a lean szakmában utazik, így bőven volt beszédtémánk. Mi több, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ő hozott ajándékot nekem!
Ez az ajándék nem csak emiatt különleges, de azért is, mert egyrészt a titokzatos "Négy hét a pyrenaei félszigeten" címet viseli Rappensberger Vilmos tollából, másrészt 1901-ben (!) adták ki, harmadrészt pedig a lapjai még nincsenek felvágva! Mutatom, hogyan kell ezt ma, 2015-ben elképzelni:
Természetesen, mint lean szakembernek, rögtön eszembe jutott, vajon feleslegesen gyártották-e le ezt a könyvet, hiszen 114 év alatt sem jutott el odáig, hogy egyáltalán felvágják a lapjait? De aztán inkább arra a következtetésre jutottam, hogy - bár ritkán, de - előfordulhat, hogy valami éppen akkor, amikor történik, veszteségnek tűnhet, de később éppen ez fogja adni az adott dolog értékét.
A Kihívás 2015 pedig folytatódik, mert a Csomagolóparti már lassan félidejénél jár, utána pedig hatalmas záróbuli lesz a feleslegesnek bizonyuló tárgyak segítségével: vajon elajándékozom, eladom vagy kidobom őket?