Azt hiszem, nem mondok meglepő dolgot azzal, ha azt mondom, hogy a legtöbben ilyenkorra már feladták az újévi fogadalmaikat. Ugye te is? Ha mégsem, akkor ne olvasd el ezt a posztot, de ha mégis...

... akkor talán érdekes lesz arról olvasnod, mit mond Leo Babauta arról, hogy miért nem tudjuk megváltoztatni a szokásainkat. Gondoltam, február eleje kiváló alkalom arra, hogy lefordítsam ezt a listát, mert biztosan találtok benne hasznos gondolatokat.

Leo azt írja, hogy ő is évekig küzdött azzal, hogy megváltoztassa a szokásait, például legalább egy tucatszor kezdett el tornázni, legalább 7-szer próbált meg leszokni a cigiről, ezenkívül próbált korán kelni, többet olvasni, naponta írni, megszabadulni az adósságától, kevesebb tévét nézni - és egyik sem sikerült.

Folyton rosszul érezte magát emiatt, de aztán visszanézve azelőttre, mielőtt 2005-ben elkezdte tényleg megváltoztatni a szokásait, rájött, hogy nem az volt a baj, hogy nem volt elég önfegyelme. Az volt a baj, hogy rosszul állt neki.

1. Nem változtatta meg a környezetét. Leo szerint gyakran szimplán csak az akaraterőnkre próbálunk támaszkodni, amikor meg akarjuk változtatni a szokásainkat, de a gyakorlatban ez nem igazán működik. Sokkal célravezetőbb, ha a környezetünket változtatjuk meg először. Tegyük könnyűvé az új szokások kialakítását azzal, hogy például kikészítjük a futócipőt az ágy mellé és a futóruhában alszunk (ez nagyon extrém!) Vagy egészséges ételeket készítünk be magunk köré. 

Ha nem akarsz bizonyos dolgokat megtenni, tedd nehézzé a megtételüket: dobj ki minden szemétkaját, egyezz meg a barátaiddal, hogy milyen következménnyel fog járni, ha kihagysz egy edzést vagy gyorsétteremben eszel. Tedd el a tévét egy olyan helyiségbe, ahova ritkán jársz, vagy húzd ki a routert, és add oda valakinek, hogy legyen nála. Gondolkozz: hogyan tudnád a környezetet megváltoztatni ahhoz, hogy sikerrel meg tudd tartani az új szokásaidat? Ha mégis elbuksz, még jobban változtasd meg a környezeted.

2. Kényelmet várt. A szokásainkat megváltoztatni kényelmetlenséggel jár, de a legtöbbünk mindig ugyanazt akarja csinálni, és nem akar magának kényelmetlenséget. Ezért nem tornázik a legtöbb ember. Ha el tudsz viselni csak egy kicsi kényelmetlenséget is, kevésbé valószínű, hogy elbuksz. Nem szeretsz futni? Csak egy kicsit fuss elsőre (csak 1 percig!), és viseld el arra a kis időre a kényelmetlenséget. Aztán minden nap egy kicsit többet fuss. Amit megtanulhatsz ebből, hogy semmi rossz nincs a kényelmetlenségben. Tündi megjegyzése: egyszer olvastam egy alkoholista leszokási módszeréről. Ő azt fogadta meg, hogy csak ma nem iszik. Viszont ezt minden reggel megfogadta, és aznap mindig el bírta viselni azt a kis kényelmetlenséget, hogy csak aznap nem iszik.

3. Nem kicsiben kezdte. A legtöbb ember optimista, és azonnal nagy változásba kezd. Annyi ok van rá, hogy miért kicsiben kezdd a változást, hogy nem is tudom mind kilistázni, - mondja Leo -, de nézzük a legfontosabbakat. Ha kicsiben kezded, nem lesz elviselhetetlen a kényelmetlenség. Ha kicsiben kezded, legyőzheted a tehetetlenség érzését, ami abból fakad, hogy még mindig nem kezdted el a változást. Hiszen a nagy változástól mindig azt várjuk, hogy azonnal változást is hozzon az életünkbe. Ha kicsiben kezded, nem kell rögtön felhasználnod az összes akaraterőd és egy szuszra elégetni az összes lelkesedésed. Lehetetlen lesz nemet mondani, lehetetlen lesz elbukni, ha kicsiben kezded. Például: először csak 2 percig meditálj, csak menj ki az ajtón és fuss 1 percig, egyél 1 darab zöldséget naponta, csak egyszer kevesebbszer gyújts rá egy nap. Vagy csak aznap ne igyál.

4. Nem voltak reálisak az elképzelései a felvenni kívánt szokásról. Amikor meg akarjuk változtatni valamelyik szokásunkat, gyakran már van valamilyen kép a fejünkben arról, hogy milyen remek életünk lesz azután, hogy megléptük ezt a változást: fittek leszünk és szexik, az életünk és az otthonunk nem fog egy kuplerájra hasonlítani hanem egyszerű lesz és gyönyörű, boldogok leszünk. Sajnos, a szokások megváltoztatása a gyakorlatban nem feltétlenül azt a csodás képet eredményezi, amit elképzeltünk, és ez elbátortalanít minket és csalódást okoz. A legjobb, amit tehetünk az, hogy kimondjuk: ezek az elképzelések és ideálok nem igaziak, és csak lazán kapaszkodunk beléjük, helyettük kíváncsisággal közelítjük meg a problémát: milyen érzés változni? Milyen érzés a kényelmetlenség, amit okoz? Hogyan tehetne boldoggá már minden apró lépés a változáshoz vezető úton ahelyett, hogy csak a célban lennék boldog?

5. Azonnal elkezdte. Leo már nem is tudja, hányszor dobta el a cigarettát egy pillanatnyi szeszélyből. Amire rájött, hogy azonnal kezdeni rossz ötlet, mert így azt hisszük, hogy változni könnyű. Olyan könnyen vesszük az elköteleződést, mint ahogy felkapjuk és kivisszük a szemetet.  Így egy másik, jobb módszert agyalt ki. Nem azonnal kezdte, hanem kijelölt egy jövőbeli időpontot, csak pár napot, de néha 1 vagy két hetet amikor elkezdte felvenni az új szokást, vagy amikorra el akarta hagyni a régit. Például a cigizésről való leszokás dátumának 2005. november 18-át jelölte meg. Ezt beírta a naptárába is, így fontos mérföldkővé tette. Kidolgozott egy tervet arra, hogy hogyan küzdjön meg a leszokás okozta stresszel és azzal, hogy körülötte továbbra is dohányosok vannak.

6. Nem figyelt az elszámoltathatóságra. Leo szerint a legjobb mód arra, hogy megváltozz az, ha elszámoltathatóvá teszed magad. Az új szokás felvételét tedd kihívássá, és beszélj róla az embereknek! Legyen valamilyen büntetés azért, ha elbuksz. Például Leo megkérte egy barátját, hogy nyomjon az arcába egy pitét, ha nem ragaszkodna valamely újonnan felvett szokásához. Vagy csatlakozz egy egymást támogató - és elszámoltató! - csoporthoz. Tegyél napi jelentést, kérd meg őket, hogy ne hagyjanak elbukni! 

Mi a véleményed Leo hibáiról?