A kevesebb az új több

Csak egyszerűen!

Meddig törődünk a gyerekeinkkel?

2014. május 29. - Hujber Tünde

Az Apácska blogon felmerült a téma, hogy mennyibe is kerül a gyerek. Apácska azt írja, hogy egy gyerek sokba kerül. Mert kell neki popsitörlő, meg popsikrém, meg babaolaj, meg babaúszás, meg babasampon, sőt, még babafürdető esszencia is.

Amikor én születtem, akkor még csak textilpelus volt. Talán krémezték a popsimat, talán nem, erre nem emlékszem. :) De babaúszás nem volt, külön popsitörlő sem, a babafürdető esszenciáról nem is szólva. Mégis itt blogolok, tehát gyereket nevelni lehetett e csodák nélkül is. Az ókorban és a középkorban pedig még ennyi sem volt.

Aztán továbbgondoltam a dolgot, mert azért az mégsem baj, hogy törődünk a gyerekünkkel, és megadunk neki mindent. No de meddig?

Amíg csak pocaklakó a gyermek, addig minden jóról álmodozunk, és beszerzünk mindent, mi szem s szájnak ingere. Amikor kibújik a minimanó, akkor jön csak az igazi törődés a babaúszástól az esszencián át a csak természetes alapanyagokból (mi másból?) készülő ételekig és babahigiéniai termékekig. Játékból csak fa, vagy csak fejlesztő (vagy fafejlesztő), és örülhetünk, ha egészségesen születik, és nem kell vinni Dévény-tornára, mint Apácskának, vagy valami még rosszabbra.

Szóval óvjuk és védjük a gyerekünket még a széltől is, és költjük rá a pénzt számolatlanul, hiszen mi törődünk a gyerekkel, de még hogy! Elég végignézni egy átlagos Facebook-oldalt, hogy lássuk, Manócska minden rezzenése dokumentálva van, atomi pontossággal.

Úgy 1-2 éves koráig. Esetleg kicsit tovább.

Aztán ez a láz elmúlik. A képek fogyatkoznak... talán már gyerekhigiéniai termékekre se költünk annyit, és nem biztos, hogy azok is természetes alapanyagból készülnek. A játékok sem fából vannak, hanem bármiből, amire az éppen akkor aktuálisan legmenőbb mesefigurák ráférnek. Még pár év, és már csak a legújabb mobilt vesszük a gyereknek, mást talán el sem fogad, samponból meg jó neki az, ami az apjának, anyjának. A képek a Facebookról itt már végleg eltűnnek. Vagy látott valaki közületek képet a 8-10 éves Manócskáról? Pláne naponta 25-öt?

És a 14 évesről? A tinédzser gyerekeink mintha nem is léteznének - igaz, mi se őnekik. Sőt, a szülő csak ciki. Ha apa-anya visszajelöl, már menekül Manócska a net környékéről is.

Hol vannak a régi szép idők a gondosan megválogatott babaúszással és babafürdető esszenciával?

Azt értem, miért alakul ki a baba-láz, főleg az anyákban: a hormonok és az ösztönök miatt. De mitől múlik el? Egy bizonyos életkor után miért nem fontos nekünk a gyerek annyira, mint volt Pocaklakó és Manócska korában? Hova lesznek a fényképek a Facebookról? A csak természetes alapanyagokból készülő ételek, szigorúan E-szám nélkül? Hova lesz a babafürdető esszencia? A kreativitást leginkább fejlesztő játékok? 10 éves kor után már nem menő a gyerek? Véget ér a babaprojekt egy csinos kis menedzsment-prezentációval?

Én igazából nem hiszem, hogy a gyerek egy bizonyos életkora után már nem foglalkozunk vele többet. Biztosan foglalkozunk, csak másképp. De annyira szembeszökő a különbség az 0-2 éves babák anyukáinak Facebook-oldala, blogja és a nagyobb gyerekek anyukáinak blogja és Facebook-oldala között, hogy a jelenség kérdés után kiált: ti, idősebb gyerekek anyukái, hogyan óvjátok és véditek a gyerekeiteket, ha már kinőtt a Manócska korból, és miért nem posztoltok ugyanolyan lelkesen képet a 8-10 (12-14) éves gyerekről a Facebookra, mint ahogy posztoltatok róla 10 hónapos korában?

A bejegyzés trackback címe:

https://egyszeruen.blog.hu/api/trackback/id/tr606223766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

philosofie 2014.05.29. 14:46:17

A 0-2 éves gyerkőc anyja otthon van jó esetben, és jobban belefér az idejébe facebookolni meg babaúszásra menni.
A nagyobb gyereknek már sokkal több dolgot kell megvenni, egy beiskolázás kész anyagi csőd. Aztán a szakkörök, magánórák, a folyton kinőtt ruhák, egy kamaszfiú étvágyáról nem is beszélve... :) A továbbtanulás meg az életkezdés meg... milliók!
Anya-apa folyton dolgozik, időnyomás van, fontosabb együtt lenni, mint facebookolni!
Szerintem butaság azt mondani hogy a nagyobbakkal nem foglalkoznak!!!

zizi77 2014.05.29. 14:52:03

Nyolc éves és 1 nyolc hónapos anyjaként úgy gondolom, megtanuljuk kezelni a helyzetet. Friss szülőként annyira új minden, hogy azt hisszük, mindenki a mi kölkünkre kíváncsi. Persze később rájövünk, hogy pont olyan a miénk is, mint a többi. Onnantól már hülyeségnek tartjuk a sztárolást. :)

zizi77 2014.05.29. 14:53:23

Ja és a facebookon fent se vagyok, mert nem szeretem kiadni az életem. Akkor meg minek?

Shutimanó 2014.06.06. 20:46:12

1. Én egy szóval sem írtam, hogy soknak tartanám a költségeket. :)

2. Anyácska és én is ekcémások vagyunk, az Elsőszülött pedig örökölte a hajlamot erre. Én azt gondolom, hogy teljesen természetes dolog megtenni mindent, hogy soha, vagy lehetőleg minél később, minél kisebb mértékben szenvedjen a gyermek az ekcéma káros hatásaitól. Itt mind a viszketésre, mind a többi gyerek (mert a gyerekek igen gonoszak tudnak lenni) által való kirekesztésre, csúfolódásra gondolok, amiben mindkettőnknek bőven volt részünk. A természetes anyagok használata egyelőre mindhármunknál bevált, rosszul esik, hogy némi gúnyos felhangot olvashatok ki a soraidból.

3. Sok kép készül a csemetéről, de mindannyian tudjuk, hogy egy gyereket a két szemünkkel jó látni, nem a fényképezőgép lencséjén keresztül. Közösségi oldalra minimális számú kép kerül fel, pont azért, hogy akit tényleg érdekel, az jöjjön el meglátogatni minket. Az, hogy egyáltalán teszünk fel képeket a csöppségről, az azért van, mert rengeteg barát/családtag él szerteszét a nagyvilágban, nekik szól. Facebook-on a külvilág semmit sem láthat belőlünk, az ismerőseink pedig folyamatosan szűrve vannak, mert erre is van lehetőség.

4. A jobb képeket előhívatjuk és bekerülnek az albumba, akárcsak Anyácska és Apácska esetében. Szép hagyomány, ünnepi estéken majd meghitt hangulatban lapozgathatjuk őket közösen. :)

5. Nekem három testvérem van, Anyácskának kettő. Nem fog csökkenni soha a gyermekeinkkel való foglalkozás intenzitása, ismerjük a know-howt.

6. Csak azért számoztam meg a gondolataimat, hogy követhetőbb legyen, végig mosolyogtam. :) Píszlávheppinesz

Hujber Tünde · http://7veszteseg.blog.hu 2014.06.07. 11:00:02

@Shutimanó: Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy a poszt ellened és a családod ellen irányul.

Viszont az tény, hogy amit félre lehet érteni, azt az emberek félre is értik, ezért mindent meg kell indokolni (pl. bizonyos, erősen luxusnak tűnő szerek ekcéma miatti használatát).

A posztomon egy _jelenségről_ írok, amit én tapasztaltam. És rákérdeztem, hogy miért van ez. A válaszok szerint a jelenségek nem is úgy vannak, ahogy én látom őket. :) Most már csak az a kérdés, hogy én miért látom úgy őket, ahogy látom?