Miért? Mert nincsen tévém, nincsen autóm és még mosógépem sincs.
Legalábbis eszerint a cikk szerint én a súlyosan depriváltak közé tartozom. A cikk jobb oldalán lévő keretes írás szerint ugyanis súlyosan deprivált "az, ha valakire az alábbi kilenc tételből legalább három igaz: (1) nem tud időben lakbért vagy rezsit fizetni, (2) nem tud rendesen fűteni, (3) nincs pénze váratlan kiadásokra, (4) nem tud rendszeresen húst enni, (5) nincs pénze egy hét üdülésre (6), nincs autója, (7) nincs mosógépe (8) nincs tévéje, (9) nincs telefonja."
Nekem tehát hiányzik a 6-os, 8-as, és mivel bérelt lakásban élek, ezért a 7-es is, mert bár van mosógép a lakásban, de az a lakás tartozéka, tehát nem az enyém.
A többi is igen elgondolkodtató. Mert mit jelent az, hogy nem tud rendszeresen húst enni? Mi van a vegákkal? Azok nem nyomoroghatnak? Mert mit jelent az, hogy nincs pénze egy hét üdülésre? Mi számít üdülésnek? Ha 1 hétig minden nap kirándulok a Pilisbe nem számít, még ha teljesen feltölt is, csak az 1 hét üdülés wellnesshotelben? Vagy az sem elég jó, csak a Maldív-szigetek jöhet számításba? Mi számít rendes fűtésnek? 18 fok elég, vagy csak akkor fűtünk rendesen, ha 25 fokig meg sem állunk?
Természetesen nem elégedtem meg a fenti cikk keretes részében megadott meghatározással, és utánajártam egy kicsit ennek a 9 tételnek. Ebben a KSH doksiban azt találtam - és ez mindjárt árnyalja a képet -, hogy anyagi okból nincsen telefonja, tévéje, mosógépe, autója, de az "évi 1 hetes üdülés hiánya", a "kétnaponta húsételfogyasztás hiánya" tételekhez már nincs odaírva, hogy "anyagi okból". Tehát a kérdések maradtak: mi van a vegákkal? Mi számít üdülésnek? Milyen meleg a rendes fűtés?
És mi van azokkal, akiknek egyszerűen nem fontosak az anyagi javak? Nem fontos, hogy legyen tévéje, autója, telefonja? Vagy a környezet védelmét fontosabbnak tartja, és ezért nincs autója? Vagy a kultúrára nincs igénye, ezért nem megy városnézni, kulturális körútra? Ha csak pancsikolni szeret, akkor a hátsó kertben felállított műanyag medencében pancsikolni - nyomor, az 1000 km-el odébb lévő szálloda medencéjében pancsikolni, de a szállodából ki sem lépni - maga a jólét? Mi a valódi különbség a kettő között azon kívül, hogy az utóbbi többszörösébe kerül az előbbinek?
A "nyomorgás", a "szegénység", mint fogalom nagyon szubjektív. Nehéz máshogy megközelíteni, mint az anyagi oldalról, és hát mi másról is tudná megközelíteni egy politikus, szociológus? De ebben az esetben is nagyon gondosan meg kell válogatni, hogy mi az igazán fontos anyagi jószág, és mi nem az. A tévé az én értékrendemben nem tartozik bele ebbe a körbe, se az autó, a legalább 6 (de inkább 7 vagy 8) éves butatelefonom pedig a fogyasztói társadalom értékrendje szerint olyan, mintha nem is lenne. Az én szegénységemet, ha van, tehát ezekkel a mérőszámokkal felmérni nem lehet. És ha már javak: például a hűtőgépre, mikróra vagy főleg a számítógépre és internetre miért nem kérdeznek rá?
Ez a mérőszámrendszer, amit a szociológusok jelenleg használnak, bizonyítja, hogy az önkéntes egyszerűség mennyire nem egyenlő a szegénységgel és a nyomorral, pedig úgy látszik, mintha azonos lenne. Ez a mérőszámrendszer a fogyasztói társadalom elvárásai felől közelíti meg a problémát, de például nem beszél ez a 9 tétel olyasmiről, hogy "nincs az évszakok változásának megfelelő ruházata", "nem csak hogy húst nem tud enni kétnaponta, de szinte semmit sem", "nem telik az orvos által felírt életmentő gyógyszerekre". Ezek a fontosak, nem a tévé.
Persze tudom, azt mondod, hogy a "nem telik rá" és a "direkt nem veszek, mert környezetet védek és mert nincs szükségem rá" nem ugyanaz. De egészen biztos vagy benne, hogy akinek nem telik rá, az venne, ha telne rá? Ha nem, akkor innentől kezdve mit jelent az, hogy "nincs autója"?
A másik blogomon írtam róla, hogy a saját elvárásaink egyik legfőbb oka az, hogy azt várjuk el, amiről azt hisszük, hogy mások azt szeretnék, hogy mi ezt várjuk el. Bonyolultan hangzik, de csak annyit jelent, hogy azért akarunk autót, mert mások azt akarják, hogy mi autóra vágyjunk. Hiszen autója majd' mindenkinek van, pont nektek ne lenne, ne légy már lúzer, Józsikám! És Józsi vesz egy autót (hitelre), vagy legalább elkezd rá vágyni és bosszankodni, mert nincs.
Ez a 9 tételes mérőszámrendszer tehát kicsit olyan, mintha a megalkotóik arra vágynának, hogy legyen autójuk, tévéjük, telefonjuk, mosógépük és hogy húst hússal ehessenek, ezért ezt a vágyat kivetítik ránk, és azt mérik, hogy vajon mi is ezeket akarjuk-e.
Szerencsére az önkéntes egyszerűség, a slow movement, a miniház-mozgalom és hasonlók egyre terjednek. No nem olyan gyorsan, hogy a szociológusok a nyomor mérésénél számításba vegyék, de annyira igen, hogy ha lassan is, de lesz annyi hatásuk, hogy elkezdjék torzítani az eredményeket - legalábbis ebben reménykedem. Bár tartok tőle, hogy a valódi nyomorúság nagyobb arányban fog nőni, mint az önkéntesen egyszerűek száma.
Te is nyomorogsz?
(Az írásom elején hivatkozott cikk szerint 3 hiányzó tényező kell a súlyos depriváltsághoz, a KSH szerint 4. A három "csak" arra elég, hogy anyagilag deprivált legyek - legalábbis papíron.)
